Pokoli Édenkert
november 3rd, 2010Nah meglett a novellám. 
Akit érdekel esetleg, az szóljon hogy küldjem el neki.
Esetleg adhat egy email címet, amire elküldhetem, amint tudom.
Posted in Uncategorized | Comments (2)
Némi Gyűrűk Urás megállapítás
október 27th, 2010És mivel nemrég olvastam ki a Szilmarilokat, tennék néhány megállapítást:
A gyűrűk urában Aragorn harca a végén egy harci trollal Fingolfin harcára emlékeztet Morgothtal.
Az Egyenes Út pedig, melyen keresztül az eldák eljuthatnak az elveszett birodalomba, - Amanba - a Föld közepén - alatt - vezet végig.
Az Atalanta története, vagyis Númenor elsüllyedése pedig nem más, mint Atlantisz történetének a Szilmarilosított változata.
Már ha érdekel ez valakit. 
Posted in Uncategorized | Comments (0)
A vég vége.
október 6th, 2010Üdv újra ismét!
Jó hosszú ideje nem írtam, de meg is volt az oka. Amit most nem részleteznék.
Viszont készülőben van a Pokoli Édenkertes novellám, és úgy gondoltam, hogy majd be fogom ide is rakni.
Egyelőre ennyi.
Ja, meg megvettem a Gyűrűk Ura könyveket, és a Szilmarilokból már elég sokat elolvastam.
Jó író volt az a Tolkien is. Bár, elég objektíven fogalmaz. 
Na de jól van, most nem írok többet. Majd valamikor….
Viszlát!
Posted in Uncategorized | Comments (1)
Vége
május 15th, 2010Legalábbis egy időre…
Úgy döntöttem, abbahagyom ezt a blogírást. Nincs értelme. Aminek szántam, annak már nem felel meg.
Naplónak meg nem akarom használni tovább. Arra ott van az igazi füzet.
A legszívesebben most mindent leírnék, hogy miért döntöttem igazából így, de mivel ez amúgy sem érdekel rohadtul senkit, nem írom.
Isten veletek!
Posted in Uncategorized | Comments (3)
április 11th, 2010
Végre van munkám. Jászberényben dolgozom egy samsung TV gyártó cégnél. Elég droid munka de legalább lehet vele pénzt keresni.
Most gyűjteni fogok pénzt, és ha jól számolom június-július környékén már meg is fogom tudni venni a hőn áhított, már oly rég óta vágyott laptopot.
Aztán ha az meglesz utána egy tanfolyamra fogok gyűjteni. Az kb 300-500 ezer Ft körül lesz, tehát még itt fogok lenni vagy egy fél évet legalább, hogy el tudjam kezdeni a sulit.
Közben meg venni akarnék majd egy tűzkövet, amivel egész jól lehet tüzet gyújtani, egy hordozható napelemet, és egy McGyver csavarhúzó készletet.
Ez mind a bigyoshop weboldalán van, ami egész jó kis oldal, csak meglehetősen drágák az ott kapható dolgok.
Szeretnék még venni majd egy szájharmónikát is és megtanulni rajta játszani. :) Utána ha lesz lehetőségem, majd vennék egy hegedűt is, meg egy skót-dudát és azokon is meg kéne tanulni játszani. Tök jó lenne.
Persze előtte meg kell tanulni kottát olvasni, de szerintem menni fog. Ha meg majd tudok kottát olvasni és lesz hangszerem is amin tudok játszani, majd megtanulok egy jó pár tengerész-dalt és ír- vagy skót-népzenét. Jó lesz majd zenélni utazás közben. ^^
Írnom kéne még valami jó kis cikket, vagy fantasztikus szöveget, de sajnos alig van itthon időm. Szinte a munkahelyen és a buszon élek…
De igyekezni fogok időt szakítani rá. Mint ahogy a regényemre is.
Hú, alig várom már, hogy megírjam azt a fejezetet. Azután begépelem és végre megírhatom azt a poklos-édenkertes novellát is.
Sokszor úgy érzem, hogy egy élet is kevés lenne arra a sok mindenre, amiket véghez szeretnék vinni…
De sebaj. Igyekezni fogok a terveim megvalósításával, hogy még a halálom előtt véghez tudjam vinni őket.
…
Posted in Uncategorized | Comments (1)
részlet
március 31st, 2010A Pokolban
A második Nagy Háború után eltelt ismét ezer era – ami kb. 2000 földi évnek felel meg -, és a megkötözött Sátán láncai lehulltak.
Forrt benne a düh, amiért megalázták, és amiért újból legyőzték. Már megint.
- Az a szemét Michael! – mondta sokszor. – Sikerült másodjára is keresztbe tennie nekem! Nekem, a nagy Sátánnak! Mégis mi a francot képzel ez magáról? – és a trónszéke karfájára csapott egyet, amibe beleremegett az egész Pokol. Sok démon, korcsfajzat, és bűnös lélek inkább úgy döntött, hogy hátrább húzódik, nehogy az uruk dühe kárt tegyen bennük. De a Sátán nem tombolt. Csupán visszafogottan szitkozódott.
- Egy korcs. Egy rühes kutya, semmi több! Isten ölebe! Erős, de bolond. Hagyja, hogy Isten csicskáztassa. Heh, a vén szivar. – itt eleresztett egy vérfagyasztó mosolyt az alattvalói felé. – Tudja, hogyan kell hatni a teremtményeire. De az biztos, ha legközelebb beleköp ez a Michael a levesembe, a Teremtője sem mentheti meg a bosszúmtól! – csönd. A Sátán úgy tűnt, befejezte a mondandóját.
A pokolbeli teremtmények eleinte feszülten várakoztak, egymásra néztek és lassan felmorajlott a beszéd köztük. Persze hangosan egyikük sem mert megszólalni, csak suttogtak.
A Sátán végigjáratta rajtuk a szemét. Találomra kiszúrt egyet, és rákiáltott.
- Te! – erre, mintha elvágták volna, olyan hirtelen szakadt félbe a moraj. A kiszemelt lény – aki egy korcsfajzat volt, igencsak a rút fajtából – nyelt egy nagyot és körbenézett, hogy biztos nem mást néz-e az ura, de a Sátán újra rákiáltott.
- Igen, te! – felállt és rámutatott a lényre, aki úgy reszketett félelmében, mint a nyárfalevél, ha fújja a szél.
- Azt akarom, hogy azonnal indulj, és hívd ide az összes légió parancsnokát! – a kis csúfság mélyen meghajolt és csak ennyit mondott furcsa, recsegő hangján:
- Ahogy >hrrr< parancs>hhh<olod gazdám >hrrr<. – És ezzel szertefoszlott a levegőben.
Nem sokkal később újra előtűnt ugyanott, ahol eltűnt, és beszámolt a fejleményekről.
- Nagyuram. >hrrr< Kérésed szerint >hrrr< szóltam az összes légió-parancsnoknak, >hrrr< akik azt mondták, >hrrr< hogy hamarosan megjelennek a színed előtt. >hrrr< - miután befejezte a mondandóját meghajolt, majd hátrálva elvegyült a tömegben.
Sátán szó nélkül fogadta a hallottakat. Egy arcizma sem rándult meg. A trónszékén ülve, összeráncolt szemöldökkel, komoran méregette a szolgáit. Az ujjaival a trónszéke karfáján dobolt, és várt. Eltelt egy kis idő, de még mindig nem tűnt fel egy parancsnok sem.
A Sátán kezdte elveszíteni a türelmét.
- Mi lesz már? Miért nem jelennek már meg? Ne várják meg, hogy én menjek utánuk!
Ahogy ezt kimondta, egy vöröses villanással feltűnt az egyik légió-parancsnok. Szinte közvetlen utána tűnt fel egy újabb parancsnok, egy lila fényvillanásban. Majd őket követte még másik négy: zöld, kék, sárga, és fekete villanási sorrendben. Az elsőként megjelenő parancsnok üdvözölte a Sátánt:
- Corpus Dei! Sataniel! Asmodeus, a 4. légióezred parancsnoka előállt, szolgálatodra. – majd következett a második:
- Exum As Dei! Sataniel! Mammon, a 2. légióezred parancsnoka hívásodra megjelent. – őt követte a harmadik…:
- Tormentio Dei! Sataniel! Amon a 3. légióezred parancsnoka készséggel áll a rendelkezésedre. – őt a negyedik:
- Satanas Dei! Sataniel! Leviathan a 6. légióezred parancsnoka előállt parancsodra. – az ötödik:
- Plagus Dei! Sataniel! Baal-Zebub az 5. légióezred parancsnoka kérésedre előállt. – és végül a hatodik:
- Mortis Dei! Sataniel! Belphegor a 7. légióezred parancsnoka utasításod szerint megérkezett. – mondta és ő is meghajolt, ahogy a többiek is sorban előtte.
A Sátán örömmel hallgatta végig az arkördögjei üdvözletét, és végignézett rajtuk.
Asmodeus egy átlagos magasságú ördög volt, félhosszú, vállig érő fekete hajjal és az ördögökre jellemző denevérszerű szárnyakkal.
Mammon nő ördög volt. Neki is fekete haja volt, azonban neki a derekáig ért. A denevérszárnyak nála is megtalálhatóak voltak.
Amon fején volt két méretes szarv, amik fenyegetően meredtek előre, kopasz volt és a nyakában lévő toll-nyaklánc – mintegy trófeaként – jelezte a legyőzött angyalok számát. Neki viszont nem voltak szárnyai.
Leviathan egy hatalmas arkördög volt. Alakját tekintve egy halra – leginkább egy harcsára – emlékeztetett. Széles szája volt, tűhegyes fogakkal teletűzdelve, kezén-lábán úszóhártyák feszültek, és a két szárnya is inkább uszonyokra emlékeztettek, semmint szárnyakra.
Baal-Zebub mint a ”legyek ura”, leginkább egy légyhez volt hasonlatos. A feje hosszúkás volt, több szem ült az arca mindkét oldalán és keskeny szája volt. Ő is kopasz volt, mint Amon, de szarvak helyett csápok díszelegtek a fején. Szárnyai is hártyás ”légy”szárnyként feszültek meg a hátán.
Belphegorból szinte semmi sem látszott, annyira eltakarta magát fekete csuhájával. Az arcából is csak a szemei látszottak ki és a hófehér bőrszíne. Majdhogynem egészen befedte magát a ruházatával. Vagy nem voltak szárnyai, vagy ha voltak is, jól elrejtette őket.
Ami közös volt mindegyikükben, - és az arködögök, ördögök többségében. – hogy a szemeik vörösen izzottak, sokuknak volt farkuk, és bőrlebenyes szárnyak a hátukon. Persze kivételek azért akadtak. Sokukon páncél volt, valamilyen Istent becsmérlő szóval vagy jelképpel, és egy fegyvert is viseltek, ki-ki az oldalán, hátán, vagy a kezében.
A Sátán, miután felmérte a parancsnokait, rögtön a tárgyra is tért.
- Végre eljött a nap! – kezdte emelkedett hangvétellel. – A nap, amikor a láncok lehullnak, és az alvilág népe végre elfoglalhatja méltó helyét a Földön!
Itt az idő, hogy bosszút álljunk ellenségeinken! Isten uralmának hamarosan vége! El fog pusztulni az angyalaival együtt! – ezzel felállt és az ég felé emelte az ökölbe szorított kezét, mire az összes pokoli teremtmény felüvöltött, és égnek emelték a fegyvereiket.
Több milliónyi kard, lándzsa, buzogány és harci pöröly emelkedett fel a különféle lények feje felé. Pár másodperc múlva a Sátán leengedte a kezét, és körülötte szépen lassan ismét elcsendesedett mindenki. Megvárta, míg teljes lett a csend, majd folytatta tovább. Ezúttal azonban csak a parancsnokokhoz intézte a szavait.
- Ehhez viszont szükség van a segítségetekre. Ahhoz ugyanis, hogy birtokba vehessük a Földet, és szétzúzhassuk a Mennyei Birodalmat, szükség van a teremtéskövekre és a Mennyország kapuinak kulcsaira. A zárra és a kulcsra. Ha ez a kettő együtt lesz, megnyílik az átjáró a Földre és rajta keresztül a Mennyre is. Asmodeus, Amon és Baal-Zebub! – tekintett egymás után rájuk. – Ti hárman menjetek fel a felszínre, és amilyen hamar csak lehet, kutassátok fel a köveket és a kulcsokat! Ha megszereztétek őket, azonnal üzenjetek nekem! Most pedig induljatok! – fejezte be a mondandóját, és már fordult is a másik három parancsnokhoz. – Mammon, Leviathan és Belphegor! Ti pedig szervezzetek meg egy ütőképes hadsereget, és dolgozzatok ki egy hatékony stratégiát, amivel eltörölhetjük a színről a Mennyei Birodalom összes városát! – és ezzel ismét visszaült a trónszékére, mintegy jelezve, hogy mehet mindenki a dolgára.
Amon mordult egyet és egy zöld villanással köddé is vált. Baal-Zebub is így tett. Egy sárga villanással eltűnt a színről. Asmodeus azonban meg sem moccant.
Folyamatosan Mammont nézte, aki rá-rápislantott, majd viszonozta a tekintetét. Asmodeuson látszott, hogy nincs ínyére a dolog, hogy el kell hagynia Mammont. Ahogy nézték egymást, Mammon elmosolyodott, és telepatikusan megnoszogatta Asmodeust.
- Gyerünk Asmodeus! Keresd meg azokat a köveket, különben Sataniel dühös lesz rád. – erre Asmodeus ránézett a Sátánra, aki jobban felült a trónszékén, és megszólította Asmodeust.
- Mire vársz még Asmodeus? Csak nincs valami baj? – az arkördög erre visszanézett Mammonra – aki bólintott egyet a fejével – majd felelt a kérdésre.
- Nem, nincs semmi baj. – közben telepatikusan hozzátette Mammonnak:
- Hamar összeszedem azokat a köveket. Utána, ha visszajöttem, elmehetnénk bűnös lelkeket sanyargatni a gehennai tűztóhoz. Mit szólsz? – elmosolyodott, mire Mammon elvigyorodott és előtűntek a tűhegyes fogai.
- Jól van, de most menj, nehogy baj legyen belőle, hogy még mindig itt vagy.
Asmodeus újra ránézett a Sátánra, akin már látszott, hogy vészesen fogy a türelme, majd visszanézett Mammonra, és ő is eltűnt, egy vöröses villanás kíséretében.
Mammon, Leviathan és Belphegor, szintén elindultak a tömegben egy nagyobb terem felé, hogy megbeszéljék, mint s hogy legyen tovább.
A Sátán pedig – jobb dolga nem lévén. – a trónszékében ülve szövögette, a világuralmi terveit.
A Mennyben
A Dicsőség Csarnokának hatalmas ajtajai kinyíltak, és három arkangyal sietett előre az oltárhoz. Gigászi, szinte a semmibe vesző oszlopok között haladtak el, miközben lépteik messzire visszhangoztak az ominózus csarnokban.
Középen ment Rafael, - ő volt egyedül hímnemű hármójuk közül - mellette jobbra Gabriel, míg a bal oldalán Uriel kísérte el végig, egészen az oltárig. Az oltár előtt egy arkangyal térdepelt, szembefordulva az oltárral. Lehajtott fejjel, az ujjait összefonva, és az állához emelve imádkozott.
A három arkangyal jöttére befejezte az imádkozást, felemelte a fejét és köszönt nekik.
- Üdv néked Rafael!
Felállt, megfordult, Rafaelre nézett és bólintott egyet.
Majd Gabriel és Uriel következett.
- Üdv Gabriel! - egy bólintás… - Üdv Uriel! - és még egy.
Miután mindhármuknak köszönt, ők is visszaköszöntek, majd Rafael feltette a kérdést:
- Miért hívattál minket Michael?
Az arkangyal ismét végigjáratta három társán a szemét, majd hozzákezdett:
- Nos, mint tudjátok eltelt ismét ezer era, és Sataniel láncai minden bizonnyal lehulltak. Biztos forrásból tudom, hogy most, hogy ismét szabad lett, újrakezdi a világuralmi terveinek a megvalósítását. Három arkördögjét már fel is küldte a földi síkra, hogy szerezzék meg a teremtésköveket, és a Mennyország kapuinak kulcsait, amikkel aztán megnyithatják a síkok közti átjárót.
Gondolom tudjátok, hogy ez mit jelent?
A három arkangyal figyelmesen hallgatta, amit Michael mondott, a kérdésre pedig így feleltek:
- Igen. - válaszolt Rafael, de Uriel fejezte be. - Inváziót. -
Gabriel nem szólt egy szót sem. Feleslegesnek tartotta a dolgok további firtatását.
Michael pedig folytatta tovább.
- Így van. Ezért elébe kell vágnunk ennek az egésznek. Meg kell akadályoznunk a Sátán küldötteit, hogy sikerre vigyék uruk parancsát. Hármótokra hárul a feladat, hogy megkeressétek az arkördögöket és visszaküldjétek őket oda, ahonnan jöttek. - megállt egy pillanatra, mély levegőt vett, majd hozzátette:
- Ha megtaláltátok őket, hívjatok segítséget, és utánatok küldök még egy pár angyalt, hogy biztosan sikerrel járjatok. - Itt ismét megállt, amire a három arkangyal azt hitte, hogy végzett a mondanivalójával, és meghajoltak, jelezvén, hogy távozni készülnek. Michael azonban még gyorsan hozzátette.
- Még valami! A köveket is és a kulcsokat is megkereshetitek, mert ha nálatok lesznek, akkor szinte semmi dolgotok nem lesz. Csak meg kell várnotok, hogy felbukkanjon valamelyik ördögfióka, hogy aztán lecsaphassatok rájuk. - a tenyerébe csapott egyet és elmosolyodott. A három arkangyal erre egymásra nézett, és Rafael így felelt:
- Értettük Michael. Engedelmeddel, mennénk is…
Megint meghajoltak és hátat fordítottak az Isteni hadak vezérének. Michael feltartotta a kezét, és intett nekik búcsúképp, miközben az arkangyalok pár lépés után eltűntek és magára hagyták a csarnokban. Az angyalok seregeinek vezére pedig visszafordult az oltár felé, és újra elmerült az imádságok tengerében.
A Megszállás
…
Posted in Uncategorized | Comments (0)
Angyalom, angyalom….. :D
március 10th, 2010
Angel
Posted in Uncategorized | Comments (0)
Álmok
február 24th, 2010Nem tudom, de mostanában, ahogy álmodom tisztára olyan, mintha filmet néznék, vagy én is ott lennék.
Ha nem tudnám, hogy álmodok, elhinném, hogy az a valóság.
Most is, mikor álmomban bevertem a homlokom, még a dudort is éreztem a kezemmel rajta. Mikor meg felkeltem sehol semmi.
Szóval elég érdekes ez az álom dolog. De jó volt. Az ilyen álmokat szeretem. Ez a mostani is egy kicsit Pandorás volt. :P:)
De lennék inkább ott, mint itt…..
Azon is gondolkodtam, hogy lehet, hogy meg kéne próbálnom a katonaságot. Miért ne? Bár ezt lehet, hogy már írtam korábban. Tavaly majdnem megpróbálkoztam a katonai alkalmassági vizsgával, de aztán mégsem mentem. Most már lehet elmennék.
Végül is, ha nem akarok otthon ülni, megpróbálkozhatok vele.
…..
Posted in Uncategorized | Comments (0)
Fuckin’ life
február 20th, 2010A fasz kivan már az egésszel. Nincs semmi sem itt Pesten sem, csak ígérgetés.
És tényleg nem lehet senkire sem számítani. Esküszöm angliában nem volt olyan szar, mint itt pesten.
Igaz, angiában nem is számítottam senkire sem.
Most nem tudom mi legyen. Át kéne menni másik albérletbe, mert itt ez a nyanya iszonyatosan irritáló egy öregasszony. Komolyan, még levegőt sem lehet venni szinte a lakásban az engedélye nélkül…
Meg tegnap kaptam a hírt, hogy meghalt egy kedves barátom anyukája, akit én is ismertem, és tényleg jó ember volt. Nagyon sajnálom, hogy ez megtörtént vele. 
Én is már kezdem feladni a reményt, hogy összejön pesten valami… Eléggé kezdek belefáradni az állandó keresgélésbe, meg a bizonytalanságba… Na és persze az álmatlanságba.
Mindenesetre, ha haza kell mennem, akkor sem akarok otthon ülni tétlenül. Akkor tényleg el fogok menni katonának. Miért ne próbáljam meg? Igaz, hogy nem tetszik, annyira a háborúsdi, meg embert ölni sem szeretnék, de hátha nem kell. Valamiből pedig meg kell élni.
Regény ügyben is elég kétesen állok. Nagyjából ugyan megírtam, amit akartam, de még rengeteg hátra van, amit még fogalmam sincs, hogy hogy fogok leírni. Na de most ez a legkisebb gond.
Rohadt szar ez a bizonytalanság. Eléggé idegörlő tud lenni az fix.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz még itt is munkát találni. A fővárosban. Ha nem lesz munka, és nem tudok itt megragadni, akkor az összes tervem csődbe fullad.
De én is hülye vagyok teljesen, amiért ennyire előre tervezek, meg ábrándozok, aztán meg koppanok egy nagyot. De nem adom fel!
Olyan nincs, hogy ne lenne valahogy. Még akár az is lehet lehetőség, hogy kimegyek faterral melózni franciába, és legalább szétkeresem az agyam. Úgysincs itt senkim sem (már barátnő, ilyenek) aki miatt maradnék.
És még az is ott van, hogy otthon maradok, és megírom a regényem. Aztán Júniustól pedig kapom az álláskeresőit, és akkor ismét gyűjthetek egy újabb “kiugrásra”.
Jól van, azt hiszem ennyit írok most. Felesleges többet írnom. Remélem hamarosan eldől, hogy megyek-e vagy maradok, és utána elcsitulnak a dolgok, és írhatok majd ide is “normális” kommentet.
Au revoir
Posted in Uncategorized | Comments (0)
Konklúzió
február 4th, 2010Nos, mit mondhatnék egy hónap Pest után?
Először is, azt tanultam meg, hogy nem szabad senkiben sem megbízni. Senkinek sem szabad segíteni, nem lehet jótékonynak lenni, és nem lehet senkire sem számítani.
Csak magára számíthat az ember. Na jó, azért nem ilyen sötét az egész, mert jó dolgok is vannak itt, de a yin-ből több van, mint a yang-ból.
Na nem baj. Igaz, hogy most elég szépen le vagyok égve, de nem érdekel. Ki tudja? Lehet, hogy ha nem lesz más, akkor elmegyek biztonsági őrnek, és annyi. Majd meglátjuk, hogy hogy lesz…
Nem ígérek semmit.
Ááá, de már nagyon honvágyam van. Úgy hiányzik a nagygát, a fák és a vízpartok, hogy húúú…. :) Hogy a tiszta levegőről ne is beszéljek. Az edzés is nagyon hiányzik, de most még ez “ellen” sem tudok mit tenni. Az biztos, hogy haza nagyon nem akarok menni. Azt már nem is mondom miért, mert már sokat mondtam.
Meg olyan szar. Van itt a közelben egy komikon bolt, ahol lehet mangákat, animéket, meg egy csomó mese és játékfigurát venni, de nem mentem még be. Csak vágyakozva nézem a figurákat a kirakatban.
De bírom, még SW-s, Indiana Jones-es, Tomb Raideres, !!Hollós!!, Death Note-s, és még egy rakás figura van kirakva.
De nagyon szar, nap, mint nap elmenni előttük. Mert most nemhogy egy ilyen figurára, vagy mangára, de még lehet, hogy kajára se nagyon lesz zsém. Na jó, azért annyira nem lesz gáz, hogy csöveznem kelljen, de eléggé meg kell szorítanom a kiadásaim. Fakk… Az a rohadt pénz csak megy, de jönni meg nem akar. xP
Na jól van, nem rinyálok már, mert utálok panaszkodni, meg amúgyis… kit érdekel?
De hazamenni nem akarok!
Comment offline.
Posted in Uncategorized | Comments (2)